Kik is vagyunk MI?
Biztos egzisztenciával rendelkező, felelős magyar állampolgárok.
Mindannyian „önkéntesek”. A szabadidőnket, a munkabírásunkat, a szellemi-fizikai-képességeinket, a technikai adottságainkat állítjuk egy nagyszerű törekvés szolgálatába.
Nem munkahely, nem megélhetés, nem mutyizás a vezérelvünk.
Amit kapunk, adjuk tovább. INPUT = OUTPUT.
Nincs alkalmazottunk, nem költünk munkabérre (+járulékok), bár nagyon szeretnénk munka nélkül lévő embereknek munkát biztosítani, erre majd
pályázunk. Nincs cégautónk, sem irodánk. Csak sajátjaink, amiket a célunk érdekében használunk.
Ez érthetően nem jelenti azt, h a növekedésünkkel többre, JOBBra nem lesz szükségünk, de egyenlőre az indulásunk során „hozott anyagból”dolgozunk.
Saját pénztárcánkból biztosítjuk az erre szükséges kiadások fedezetét, amit szerényen kipótol a tagdíjbevételünk. Költségeink jelentős része a működésre fordítódik (bérlemény, közművek számlái -világítás, fűtés, víz…-biztosítások, gépkocsijainkba kenő- és üzemanyag, irodaszerek /papír, íróeszköz, nyomtatópatron…/, internet és telefonelőfizetések, stb.)
Ez nem boldogít, sok más non-profit jellegű szervezet esetében is hasonló, ez köztudott.
Nem panaszként említem meg, hanem bemutatkozásunk része. Véleményünk – és korai tapasztalataink – szerint, a legnagyobb megpróbáltatás/kihívás egy nonprofit, civil szervezetnek, a működési költségek fedezése, ennek az előteremtése. Quasi, forrásteremtés.
Mivel hazai pályázatokból ezen költségek lehívása elég ritka alkalommal, akkor is komoly megszorításokkal íródik ki, ritka egy-egy ilyen témájú lehetőség. A minőségi munkánk végzéséhez, az Alapszabályunkban foglalt céljaink
teljesítése érdekében a költségeinket minimalizálva, még azokat is optimalizálva felelünk meg a törvényi előírásoknak. (Könyvelő alkalmazása, elektronikus kapcsolattartás, nyomtatványok beszerzése, bankszámlával kapcsolatos költségek, postai díjak és sorolhatnám.)
A legnagyobb ÖRÖM azonban számunkra, hogy ez nem jelentett eddig akadályt, s mindent megteszünk annak érdekében, hogy a jövőben is előteremtsük a fedezetet.
Ha ehhez segítséget kapunk, azt megköszönjük, de a vállalásunkat önerőből is véghez KELL vinni!
Utolsó gondolatként Marcus Aurelius szavaival zárom a NEMZETI KARITATÍV KÖZPONT bemutatását:
„Amikor reggel felkelsz, gondolj arra, milyen értékes kiváltság élni, lélegezni, gondolkodni, örülni és SZERETNI!”
Tisztelettel köszönöm idődet és figyelmedet!
Barta Ferenc, Elnök.
